A Nagybácsi (Az Idő)

(Pató Pál úr emlékére)

  Csengetek. Egy álmos tekintetű férfi kérdő tekintete bukkan elő az ajtó rései között.

— Mi az oka, hogy hajnalok hajnalán felébresztett?

— De uram, délután három óra közeledik. Ilyenkor a munka tetőpontján jár és az elkezdett folyamatokat be kell fejezni, hogy a nap végére el legyenek varrva a megkezdett szálak.

— Hó, lassítson! Én vagyok az idő! Néhai Nagybácsimat idézve “Hej ráérünk arra még” 

Hej ráérünk arra még

Petőfi Sándor: Pató Pál úr piktogrammal

Szivárványhíd

(kis színtan)

Szivárvány hídján táncot jár a piros és a kék,
szerelmük lila fénnyként ragyog még.

Napfény kíséri nászukat,
vihar keresztezi útjukat.

Felhők között bolyongva keresik az utat.
Jön a fordulat, villám mely kettéválasztja sorsukat.

A piros, tűzgömbként továbbrohan,
a kék, ég és víz peremén hánykolódik magányosan.

Felreped a sötétség és nyújtva sárga karját a napfény,
gyengéden átölelve a halványodó kék testét.

A két szín frigyéből megszületik a zöld,
a táj és természet új ruhát ölt.

Szivárványhíd

Növényként élnék?

Lassan cseperedve, magas fákként megérve,
évszakok változatosságát átélve.

Vagy mezei virágként színesíteni réteket,
élvezni a méhek zsongását.
Látni virágok múlását, maggá válását.

Növényként élnék?

Meséljetek!

Fa tetején ültem s csillagokkal beszélgettem,
bölcs öregekkel, évmilliárdokban mérhető szépkorúakkal.
Csillagképek mesélnek, hősökről regélnek.

Meséljetek!
   Hopp, egy könnycsepp fényes csíkja villant fel.
Örömében vagy bánatában hullajtotta vajon ezt?

Meséljetek!
   Mi az ott? Távolból felsejlik egy fényes korong,
gyorsan halad, átsuhan csillagok poros országútján,
hosszú csíkot hagyva maga után.
– Hová sietsz?
– Futárként érkezem, nagy eseményt hirdetem.

Meséljetek!
   Csukd be szemed és repülj tovább,
képzeleteddel fedezd fel lelked örömét s bánatát.

Meséljetek!

Hogyan kezdődik egy idézőjelben foglalt munkanap?

   Csöngetnek! Mikor hagyja már abba, beragadt a csengő? Máris rohanok.
— Ki az? — Kinyitom az ajtót, beesik a felismerés, közli velem, hogy az ébresztő óra próbálja eloszlatni a reggeli álmomat. Kinyitom a szemem és a homályból előtűnő valóság, tudatja velem, hogy most már igyekezni kell, mert különben elkésem már az első napon.

   De kezdődhet így is.
  Kiszámoltam pontosan. Negyvenöt perccel indulás előtt kipattanok az ágyból, tizenöt perc WC, mosdás, séróm rendbehozása, tizenöt percet még rászánok a külsőmre, mert a megjelenés nagyon fontos! Tíz perc az éhségem csillapítására. És marad öt perc átgondolni, hogy mennyire jobb lett volna egy órát rászánni a reggeli indulásomra.